Első emlékem anyám varródobozával kapcsolatosan, hogy kicsi lányként megkaparintottam, és a gombokat pakolgatom színek, méretek és formák szerint! Nektek megvan ez, vagy valami hasonló emlék? Olyan szépek voltak, színesek, mívesek, nagyon élénk színűek, textilek, fémek, behúzottak, fröccsöntöttek, csontból, fából, fás gyümölcsből, magból... úristen, maga volt a menyország. És ha még megemlítem a gyűszűket, tűket, ollókat, színes cérnákat, horgoló- és kötőtűket, fonálokat... a doboz maga volt a kísértés!
Ebből is látszik, hogy már kiskoromban is imádtam a kézimunkát, és nálunk az bizony nagyipari szinten zajlott, kérem, anyám, nagyanyám, ismerősök, szomszédok, nagynénik, keresztanyák - mindenki csinált valamit, és én, kíváncsi gyerek lévén, mindenhol ott voltam és eltanultam a trükköket.
Mai napig emlékszem mindenre, a csipke horgolásától a keresztszemesig és az írásos mintákig... Nálatok is volt ilyen?
A most bemutatott nyakláncok egyik ekkor tanult technikához sem hasonlítanak, de mégis ez a gyerekkori emlék inspirálta és idézte elő! Szerintetek milyenek lettek?
És ne feledkezzünk meg arról a picike kis apróságról, hogy ez a 100. bejegyzésem a blogba! Amikor elkezdtem, nem is reméltem, hogy ennyi mindent meg fogok osztani Veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése