Jogvédelem, másolás, kopírozás

A minap felkeltette a figyelmemet egy cikk valamelyik általam olvasott blogon, sajnos nem emlékszem melyiken. De a lényegre viszont igen, hogy a gyöngyvilágban sokan nehezményezik, hogy a kezdők másolnak, és minden böcsület nélkül akár magukénak adják el a lemásolt motívumokat.
Engem is megérintett ez a dolog, lévén kezdő hivatalos gyöngyöző (az senkit nem érdekel, hogy húsz esztendeje csinálom, így vagy úgy), és megérintett magánemberként is, mert ki szereti a plagizálókat?
Aztán végig gondoltam a saját pályafutásomat. Hogy hogyan kezdtem, hogyan bújtam a netet, próbálgattam a különféle mintákat, formákat, és egyértelműen kijelentettem, hogy olyat a büdös életben nem fogok tudni csinálni, és komolyan is gondoltam. Majd, mégsem feladva a lehetetlennek tűnő missziót, tekertem, tekertem, látástól vakulásig.
Volt olyan, hogy úgy indultam neki, hogy egy formát, egy mintát, egy medált, egy motívumot lemásolok. Tanulásképpen. De még egyszer sem sikerült ugyanolyat készítenem, mitőbb, saját magamat is képtelen vagyok leutánozni!!! Minden darabom egyedi, mert vagy elakadok valahol, és befejezem máshogyan, vagy útközben jobb ötletem támad, és elindulok affelé, és baromira nem érdekel, hogy mifelé indultam, mert az új ötletem sokkal, de sokkal jobb, bár tény, hogy az inspirációt valahonnan merítettem. Hálásan köszönöm az inspirációt, de az én művem már régen más irányba halad.
De, ha valaki másolni kezd, lelke rajta!!!! Hiszen csak a nagyokat, az igazán jókat másoljuk, a többiről, még ha másolmány is, lerí, hogy nem profi munka!
Ne sajnáljátok, ha másolnak benneteket, ez csak azt jelenti, hogy nagyon jók vagytok, hogy nagyon jó ötleteitek vannak, és hogy a kezdők még ötlettelen, üres kancsók, akik segítségre szorulnak. És akkor talán már nem is fáj annyira!

Textil, organza, szalag, rongy avagy miből lesz a csererebogár!









Filc alapon organza betét, üveggyöngy hímzéssel, és rézdrótcsipke széllel!





Organzavirág rézláncon.











Egy gyönyörű virág fekete filcből, organza betéttel és üveggyönggyel, rézláncon.







Egy nagyon látványos organza-filc-gyöngyvirág, üveggyönggyel, rézláncon.







Ünnepi nyakék született!














Mostanság készült néhány új ékszerem, de a mai sikeredett talán a legjobban.
Vagy különlegesebbre, mint általában szoktak az ékszereim, nem tudom, ez most nagyon tetszik.
Reggel már látni lehetett, hogy bizony nem fogunk sokat lófrálni az utcán, a kisfiam köhögött, náthás lett, így elmatattunk itthon.
Csak úgy, minden cél nélkül kezdtem horgolni, a nagymamámtól jól begyakorolt mozdulatokkal, majd ezt alapul felhasználva alakítottam ki a nyaklánc fő alkatrészét. Ez most valami új dolog, ilyet még sosem próbáltam, így meglehetősen izgatott voltam, hogy mi kerekedik ki ebből. Szépen, és főleg lassan, kerekedni kezdett a dolog. Formát öltött a kezemben a horgolvány, majd a gyöngyök hozzáadásával egy igazi nemes és ünnepi nyakék kelt életre a kezemben.
Smaragdzöld, de sajnos nem smaragd gyöngyöket használtam fel a nyakék díszítéséhez, két okból. Mert nagyon jól megy a rézdróttal, és mert a minap ezt sikerült megvennem a kedvenc gyöngyös boltomban. És még sokáig elbabráltam vele, míg a láncot is elkészítettem, majd a fülbevalót is megálmodtam, majd megvalósítottam. De úgy érzem, megérte azt a sok időt, amit belefektettem.
Mellékelek képet, bár sajnos nem adja vissza azt a hangulatot, amit a valóságban sugároz az ékszer. De azért igyekszik!!! :)

Egy citrin köré álmodott medál, tenyésztett gyöngy láncon.

Kőmedál


Egy tengerparton gyűjtött gyönyörű lyukas kő, egy piros lánc és egy rézdrótspirál ölelésében.

Szívmedál


Egy nagyon kellemes hangulatú nyaklánc, afrikai és cseh üveggyöngy díszítéssel.

Klasszikus egyszerűség


Egy szép szirom-alakú medál, borostyánszínű üveggyöngyökkel. Klasszikus a formája, színe, mégis a nem hétköznapi kompozíció kiemeli ezt a darabot az unalom csapdájából.

Türkiz medál


Egy szép türkiz, és a köré tekeredett világ egy kb. 6 centisre sikeredett medálon. Az a jó benne, hogy a réz színe folyamatosan változik, mélyül.

Egy kedves kis fülbevaló egy korábban feltöltött medálhoz (is).

Beköszöntő

Kezdésnek talán annyit, hogy az ékszerkészítés nagyon nagy odaadást, figyelmet, és nyugalmat igénylő szenvedély. És, majd elfelejtettem, IDŐT! Mondom ezt úgy, hogy sepercnyi időm sincs semmire.
Annyi mindent lehet gyöngyökből, drótokból, szalagokból, bőrből, textilekből készíteni, hogy néha a lehetőségek és ötletek sokszínűségétől elvakulva válogatás nélkül szeretném minden ötletemet megvalósítani, és emiatt teljesen el vagyok veszve!!!! Mert közben a háztartás, család, meg a gyerek, meg a kisvonat, építőkocka, és a munka elvonja a figyelmemet. Lelkem mélyén arra vágyom, hogy csak ezzel foglalkozhassam, és csak ontsam magamból az ékszereket, remélve, hogy majd lesznek olyanok, akiknek tetszik, akik boldogan viselik, akik örömmel hordják és mutogatják őket, és a boldogságot, amit képviselnek.
Otthon már sikerült kialakítani egy kis sarkot, ami csak az enyém, ahol ott vannak a szerszámaim, meg drótjaim, meg gyöngyeim és az alkatrészek, tehát ez már egy fix pont. Van egy kis műhely-sarkom! Oda bármikor leülhetek, és alkothatok, na jó, persze van úgy, hogy félkézzel dolgozom, másikkal a gyereket próbálom lebeszélni arról, hogy a csípőfogóval dolgozzon (vagy megdolgozzon valamit), vagy hogy az éppen elkészülő ékszeremet miszlikre kalapálja. De ettől szép az élet, nem?
Mami is játszik, Félix is játszik, és elég jól tudunk mi már együttműködni ebben is, hiszen meg kellett oldani, és neki is vannak gyöngyei meg szerszámai, és nagyon kifinomult kis ízlésvilága is van, így, majd' 2,5 évesen. Édes kis ördögfióka!
De vissza az ékszerekhez. A legfrissebb őrület a drótékszer-készítés, és bizony nagyon a nulláról indultam még olyan 2-3 hónappal ezelőtt.
Az eleje nagyon bátortalan volt, majd egyre több önbizalommal, és egyre több tudással, alapanyagokkal és megfelelő felszerelés birtokában csak tekertem, tekertem a drótot, és egyre szebb és finomabb ékszerek kerültek ki a kezeim közül. És ez még csak a folyamat eleje. Bújom a netet, a profikat figyelem, keresem az újabb ötleteket és megoldásokat és technikákat, az érdekesebbnél érdekesebb alapanyagokat, meghökkentő megoldásokat, tekerem a drótot, és örülök a kis ékszereimnek. Azt hiszem, én egy boldog ember vagyok!