Beköszöntő

Kezdésnek talán annyit, hogy az ékszerkészítés nagyon nagy odaadást, figyelmet, és nyugalmat igénylő szenvedély. És, majd elfelejtettem, IDŐT! Mondom ezt úgy, hogy sepercnyi időm sincs semmire.
Annyi mindent lehet gyöngyökből, drótokból, szalagokból, bőrből, textilekből készíteni, hogy néha a lehetőségek és ötletek sokszínűségétől elvakulva válogatás nélkül szeretném minden ötletemet megvalósítani, és emiatt teljesen el vagyok veszve!!!! Mert közben a háztartás, család, meg a gyerek, meg a kisvonat, építőkocka, és a munka elvonja a figyelmemet. Lelkem mélyén arra vágyom, hogy csak ezzel foglalkozhassam, és csak ontsam magamból az ékszereket, remélve, hogy majd lesznek olyanok, akiknek tetszik, akik boldogan viselik, akik örömmel hordják és mutogatják őket, és a boldogságot, amit képviselnek.
Otthon már sikerült kialakítani egy kis sarkot, ami csak az enyém, ahol ott vannak a szerszámaim, meg drótjaim, meg gyöngyeim és az alkatrészek, tehát ez már egy fix pont. Van egy kis műhely-sarkom! Oda bármikor leülhetek, és alkothatok, na jó, persze van úgy, hogy félkézzel dolgozom, másikkal a gyereket próbálom lebeszélni arról, hogy a csípőfogóval dolgozzon (vagy megdolgozzon valamit), vagy hogy az éppen elkészülő ékszeremet miszlikre kalapálja. De ettől szép az élet, nem?
Mami is játszik, Félix is játszik, és elég jól tudunk mi már együttműködni ebben is, hiszen meg kellett oldani, és neki is vannak gyöngyei meg szerszámai, és nagyon kifinomult kis ízlésvilága is van, így, majd' 2,5 évesen. Édes kis ördögfióka!
De vissza az ékszerekhez. A legfrissebb őrület a drótékszer-készítés, és bizony nagyon a nulláról indultam még olyan 2-3 hónappal ezelőtt.
Az eleje nagyon bátortalan volt, majd egyre több önbizalommal, és egyre több tudással, alapanyagokkal és megfelelő felszerelés birtokában csak tekertem, tekertem a drótot, és egyre szebb és finomabb ékszerek kerültek ki a kezeim közül. És ez még csak a folyamat eleje. Bújom a netet, a profikat figyelem, keresem az újabb ötleteket és megoldásokat és technikákat, az érdekesebbnél érdekesebb alapanyagokat, meghökkentő megoldásokat, tekerem a drótot, és örülök a kis ékszereimnek. Azt hiszem, én egy boldog ember vagyok!