A női energiákról beszélek ékszereimmel

Szeretettel ajánlom nektek azt az interjút, ami velem készült a FOLTBOLT.HU oldalon! 

Felvinczy Zita azon tervezők közé tartozik, akinek valódi spirituális élményt jelent az ékszertervezés és -készítés. Éppen ezért inkább lelki folyamatokról és érzésekről beszélgettünk vele munkája – egyben szenvedélye – kapcsán.

- Általában minden kreatív alkotónál van egy „gyújtópont”, ahonnan számítani lehet az alkotás kezdetét. Nálad volt ilyen?

- Néhány éve ismét megszólítottak az ékszerek, miután legalább egy évtizedig pihenniük kellett egy sötét fiókban.
Feltámadtak, és én is feltámadtam, és a kreativitásom is feltámadt ezen a területen.

- Ezek szerint volt már „előéleted”…

- Igen, reklámgrafikusként, majd később lakberendezőként dolgoztam, és nagyon szerettem csinálni. Mindkettőt. Aztán született egy gyermekem, kicsit elcsendesedett a külvilág zaja, beléptem egy másik dimenzióba, és az ékszerek ismét teret kértek önmaguknak. Gyakori a bemutatkozásoknál, hogy “édesanya vagyok, és mellette kreatív alkotó” – ez nem véletlen. Az anyaság olyan csatornákat nyit meg a nőkben, amin keresztül a kreativitás egyszerűen kifolyik, visszatarthatatlanul. Velem is ez történt, történik.

- A kreativitás számos csatornán, formában megmutatkozhat. Miért pont ékszerek találtak meg téged?

- Az egyik barátnőm pár hete átjött, és azt mondta, hogy nagyon örül, hogy végre ékszerekkel foglalkozom. Nem értettem, hogy miért mondja. Ekkor elmesélte, hogy nagyon régen, egy személyiségfejlesztő tréningen a vezető igen rátartian kérdezett rá, hogy mivel foglakoznék, ha semmi nem számítana, és bármit megtehetnék. Akkor, hosszú gondolkodás után azt mondtam, hogy ékszereket terveznék és készítenék. Azóta én ezt el is felejtettem. A barátnőm – no és ezek szerint az ékszerek – nem. Így most tényleg azt csinálhatom, amire vágytam – részben tudatosan, részben tudat alatt. Ez jó jel!

- Egyszerű, mégis bonyolult kérdés: miért készítesz ékszereket?

- Az ékszerek viszonylag “kis” projektek, és méretükhöz képest elég sok mondanivalót hordoznak. Nekem mondanivalóm van az  ékszereimmel. Beszélek általuk a nőknek. Szeressék és becsüljék önmagukat, mert felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Törődjenek önmagukkal, figyeljenek magukra, a külső és belső szépségükre. Erősek és legyőzhetetlenek, de csak akkor, ha ezt el is hiszik magukról. Az ékszereimmel az a szándékom, hogy beszéljek a női erő fontosságáról, a női energiák erejéről.

- Azt már tudjuk, hogy mi a válasz a „miért”-re. És a „hogyan”-ra?

- Az ékszereimet több technikával készítem, drótozok, tradicionális mintákat horgolok drótból, fűzök, forrasztok, imádom a féldrágaköveket. Szeretem újrahasznosítani az anyagokat, és régi, használaton kívüli ékszerekből, kincsesládából előbukkanó felesleges tárgyakból, gyöngyökből, utazásokon begyűjtött kagylókból, kövekből, magokból megálmodni ékszereimet. Egységbe álmodva mindezeket, modernkori ékszerek készülnek. Ezek egyfajta szintézisei a múltnak, magukba építve emléket, örömöt, bánatot, életet, történetet, mindent, amit ezek a kis darabok egyenként képviselnek. A legjobb ezekben a munkákban a közös együttlét, a közös történet átbeszélése. Nem a szó szoros értelmében, hiszen ez egy lélektani folyamat, de mindkét felet gyógyítja. Jó tudni, hogy az ékszereimnek nem csak múltja, jelene, hanem egy szerető gazda mellett jövője is van.

- Ha már szóba került a múlt: követsz valamiféle mintát, amikor felkutatsz anyagokat, vagy éppen kitalálsz valamit? Ez ugyan kicsit ellentmondásos kérdés, de a kreativitás, a spontaneitás is táplálkozhat tanult dolgokból.

- Édesanyámtól örököltem ezt az önfeledt kreativitásomat, és bár sok területen nem találkoztunk, az alkotás közös terep volt számunkra. Anyukám örök lázadó mind a mai napig, és ez a kreatív munkában nagy előny, mert nem a vak mintakövetést, másolást tanította, hanem az egyediségre való törekvést. Mindent megtanultam tőle, amit lehetett, mert manuális típus vagyok és mert a hozzáállása olyan szenvedélyes volt, hogy engem is belobbantott. Kisgyerekként kötöttem, varrtam, szőttem, bogoztam, tekertem – még eladásra is olykor, mert akkoriban ez létszükséglet volt. Gyöngyöket gyártottam magamnak, ruhákat, táskákat varrtam, hogy kicsit más legyek, mint a többiek. Egy ideig még bőrdíszművesként is dolgoztam, életem egyik legboldogabb időszaka az volt munka szempontjából. Ezek az élmények most mind visszaköszönnek munkáimban. Mint ahogyan az a szenvedélyes vadászat is, amivel az ócskapiacra jártunk ketten anyukámmal, különlegességeket keresve, és ma is ugyanolyan lelkesedéssel vadászom az izgalmas régi darabokat, gyöngyöket, brossokat, hogy beleépíthessem az én mesélő ékszereimbe.

- Ezek szerint az ékszereknek is van egyénisége, személyisége?

- Arra törekszem, hogy minden egyes darabom egyedi legyen, nem tudom, és nem is akarom ismételni önmagam. Ez egy nehéz út, mert folyamatos megújulást igényel, de megéri, mert az alkotás nem válik sem kötelezettséggé, sem nyomasztó teherré. Az ékszereim, bár nem szándékosan, de ellentétes érzelmeket váltanak ki az emberekből. Nyilván a személyiségemből fakad, magam is ezt teszem. Ettől is izgalmas az alkotás, mert általában olyanokat érint meg, akik hasonló érzelmeket élnek meg, mint amiben én voltam az alkotás pillanatában. És miután magam is folyamatos változásban vagyok, egyre több és több embert szólítanak meg az ékszereim.

- Elkészíted az ékszereidet, megmutatod az embereknek, érzelmeket váltasz ki belőlük. Ennél már középtávon is biztos többet szeretnél.

- Igen, nem titkolt vágyam, hogy divatbemutatókon, kiállításokon és nagyszabású rendezvényeken mutatkozhassak be olyan alkotókkal együttműködve, akik az ékszereimhez hasonló hangulatú ruhákat álmodnak meg. Szeretném, ha ez a fúzió megvalósulna, mert csak úgy kelnek igazán életre ezek a mesélő ékek. És persze azért is lenne jó minél több embert megérinteni az ékszereim által, mert azt gondolom, hogy az embereknek szükségük van mesékre, szükségük van a múltjukra, az emlékeikre, élményeikre, hogy erősebben és érzésekben gazdagabban haladjanak előre.

- Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdik az útjukat az ékszerek világában?

- Miután az ékszereim elég széles spektrumú technikai háttérrel készülnek, és az egész tulajdonképpen egy szenvedélyes meditáció, ezért nehéz támpontokat adni. Talán azt tudom mondani, hogy hallgassanak a szívükre. Szerintem egy ilyen folyamat elején el kell dönteni, hogy üzletasszonyok akartok lenni, akik nagytételben adják el az ékszert, vagy szíveteket-lelketeket teszitek bele minden egyes darabba. Mindkettő érdekes út, de tudni kell, hogy melyik utat választottátok, és azon kell haladni előre. A kitartás kardinális kérdés, elképesztő sok alkotó van a környezetünkben, szerencsére, és idő kell ahhoz, hogy megmutatkozhass egyedi munkáiddal, ha nincs mögötted egy komoly apparátus. De az alkotás öröme és szabadsága minden pillanatért kárpótol majd! Ezt megígérhetem!

Én hálás vagyok a sorsnak, hogy elindított ezen az úton, de még nagyon az elején vagyok, és remélem, hogy még sokáig tudok az ékszereim által kommunikálni a nőkkel, a világgal, és mindazokkal, akik meghallják az üzenetemet.