Színterápia

Sokat, és sok helyen beszélnek a színek csodálatos hatásáról az ember hangulatára, szervezetére, elméjére, döntéseire, választasaira...

Én "csak" színes ékszereket készítek, lelkesen, szenvedélyesen, boldogan. Mert abban bízom, hogy ezek a színek színt hoznak az életünkbe, megszínesítik a világunkat, színpompába öltözetik mindennapjainkat, színt váltanak, és a szürkeségből áttolnak a színes szekcióba...

Tudom, unalmas vagyok :), jöjjenek inkább az ékszerek:
(készültek korál, türkíz, krobo-gyöngyök, tarka csont- és üveggyöngy felhasználásval.)















A női energiákról beszélek ékszereimmel


Szeretettel ajánlom nektek azt az interjút, ami velem készült a FOLTBOLT.HU oldalon! 

Felvinczy Zita azon tervezők közé tartozik, akinek valódi spirituális élményt jelent az ékszertervezés és -készítés. Éppen ezért inkább lelki folyamatokról és érzésekről beszélgettünk vele munkája – egyben szenvedélye – kapcsán.
- Általában minden kreatív alkotónál van egy „gyújtópont”, ahonnan számítani lehet az alkotás kezdetét. Nálad volt ilyen?
- Néhány éve ismét megszólítottak az ékszerek, miután legalább egy évtizedig pihenniük kellett egy sötét fiókban.
Feltámadtak, és én is feltámadtam, és a kreativitásom is feltámadt ezen a területen.
- Ezek szerint volt már „előéleted”…
- Igen, reklámgrafikusként, majd később lakberendezőként dolgoztam, és nagyon szerettem csinálni. Mindkettőt. Aztán született egy gyermekem, kicsit elcsendesedett a külvilág zaja, beléptem egy másik dimenzióba, és az ékszerek ismét teret kértek önmaguknak. Gyakori a bemutatkozásoknál, hogy “édesanya vagyok, és mellette kreatív alkotó” – ez nem véletlen. Az anyaság olyan csatornákat nyit meg a nőkben, amin keresztül a kreativitás egyszerűen kifolyik, visszatarthatatlanul. Velem is ez történt, történik.

- A kreativitás számos csatornán, formában megmutatkozhat. Miért pont ékszerek találtak meg téged?
- Az egyik barátnőm pár hete átjött, és azt mondta, hogy nagyon örül, hogy végre ékszerekkel foglalkozom. Nem értettem, hogy miért mondja. Ekkor elmesélte, hogy nagyon régen, egy személyiségfejlesztő tréningen a vezető igen rátartian kérdezett rá, hogy mivel foglakoznék, ha semmi nem számítana, és bármit megtehetnék. Akkor, hosszú gondolkodás után azt mondtam, hogy ékszereket terveznék és készítenék. Azóta én ezt el is felejtettem. A barátnőm – no és ezek szerint az ékszerek – nem. Így most tényleg azt csinálhatom, amire vágytam – részben tudatosan, részben tudat alatt. Ez jó jel!
- Egyszerű, mégis bonyolult kérdés: miért készítesz ékszereket?
- Az ékszerek viszonylag “kis” projektek, és méretükhöz képest elég sok mondanivalót hordoznak. Nekem mondanivalóm van az  ékszereimmel. Beszélek általuk a nőknek. Szeressék és becsüljék önmagukat, mert felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Törődjenek önmagukkal, figyeljenek magukra, a külső és belső szépségükre. Erősek és legyőzhetetlenek, de csak akkor, ha ezt el is hiszik magukról. Az ékszereimmel az a szándékom, hogy beszéljek a női erő fontosságáról, a női energiák erejéről.

- Azt már tudjuk, hogy mi a válasz a „miért”-re. És a „hogyan”-ra?
- Az ékszereimet több technikával készítem, drótozok, tradicionális mintákat horgolok drótból, fűzök, forrasztok, imádom a féldrágaköveket. Szeretem újrahasznosítani az anyagokat, és régi, használaton kívüli ékszerekből, kincsesládából előbukkanó felesleges tárgyakból, gyöngyökből, utazásokon begyűjtött kagylókból, kövekből, magokból megálmodni ékszereimet. Egységbe álmodva mindezeket, modernkori ékszerek készülnek. Ezek egyfajta szintézisei a múltnak, magukba építve emléket, örömöt, bánatot, életet, történetet, mindent, amit ezek a kis darabok egyenként képviselnek. A legjobb ezekben a munkákban a közös együttlét, a közös történet átbeszélése. Nem a szó szoros értelmében, hiszen ez egy lélektani folyamat, de mindkét felet gyógyítja. Jó tudni, hogy az ékszereimnek nem csak múltja, jelene, hanem egy szerető gazda mellett jövője is van.
- Ha már szóba került a múlt: követsz valamiféle mintát, amikor felkutatsz anyagokat, vagy éppen kitalálsz valamit? Ez ugyan kicsit ellentmondásos kérdés, de a kreativitás, a spontaneitás is táplálkozhat tanult dolgokból.
- Édesanyámtól örököltem ezt az önfeledt kreativitásomat, és bár sok területen nem találkoztunk, az alkotás közös terep volt számunkra. Anyukám örök lázadó mind a mai napig, és ez a kreatív munkában nagy előny, mert nem a vak mintakövetést, másolást tanította, hanem az egyediségre való törekvést. Mindent megtanultam tőle, amit lehetett, mert manuális típus vagyok és mert a hozzáállása olyan szenvedélyes volt, hogy engem is belobbantott. Kisgyerekként kötöttem, varrtam, szőttem, bogoztam, tekertem – még eladásra is olykor, mert akkoriban ez létszükséglet volt. Gyöngyöket gyártottam magamnak, ruhákat, táskákat varrtam, hogy kicsit más legyek, mint a többiek. Egy ideig még bőrdíszművesként is dolgoztam, életem egyik legboldogabb időszaka az volt munka szempontjából. Ezek az élmények most mind visszaköszönnek munkáimban. Mint ahogyan az a szenvedélyes vadászat is, amivel az ócskapiacra jártunk ketten anyukámmal, különlegességeket keresve, és ma is ugyanolyan lelkesedéssel vadászom az izgalmas régi darabokat, gyöngyöket, brossokat, hogy beleépíthessem az én mesélő ékszereimbe.

- Ezek szerint az ékszereknek is van egyénisége, személyisége?
- Arra törekszem, hogy minden egyes darabom egyedi legyen, nem tudom, és nem is akarom ismételni önmagam. Ez egy nehéz út, mert folyamatos megújulást igényel, de megéri, mert az alkotás nem válik sem kötelezettséggé, sem nyomasztó teherré. Az ékszereim, bár nem szándékosan, de ellentétes érzelmeket váltanak ki az emberekből. Nyilván a személyiségemből fakad, magam is ezt teszem. Ettől is izgalmas az alkotás, mert általában olyanokat érint meg, akik hasonló érzelmeket élnek meg, mint amiben én voltam az alkotás pillanatában. És miután magam is folyamatos változásban vagyok, egyre több és több embert szólítanak meg az ékszereim.
- Elkészíted az ékszereidet, megmutatod az embereknek, érzelmeket váltasz ki belőlük. Ennél már középtávon is biztos többet szeretnél.
- Igen, nem titkolt vágyam, hogy divatbemutatókon, kiállításokon és nagyszabású rendezvényeken mutatkozhassak be olyan alkotókkal együttműködve, akik az ékszereimhez hasonló hangulatú ruhákat álmodnak meg. Szeretném, ha ez a fúzió megvalósulna, mert csak úgy kelnek igazán életre ezek a mesélő ékek. És persze azért is lenne jó minél több embert megérinteni az ékszereim által, mert azt gondolom, hogy az embereknek szükségük van mesékre, szükségük van a múltjukra, az emlékeikre, élményeikre, hogy erősebben és érzésekben gazdagabban haladjanak előre.
- Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdik az útjukat az ékszerek világában?
- Miután az ékszereim elég széles spektrumú technikai háttérrel készülnek, és az egész tulajdonképpen egy szenvedélyes meditáció, ezért nehéz támpontokat adni. Talán azt tudom mondani, hogy hallgassanak a szívükre. Szerintem egy ilyen folyamat elején el kell dönteni, hogy üzletasszonyok akartok lenni, akik nagytételben adják el az ékszert, vagy szíveteket-lelketeket teszitek bele minden egyes darabba. Mindkettő érdekes út, de tudni kell, hogy melyik utat választottátok, és azon kell haladni előre. A kitartás kardinális kérdés, elképesztő sok alkotó van a környezetünkben, szerencsére, és idő kell ahhoz, hogy megmutatkozhass egyedi munkáiddal, ha nincs mögötted egy komoly apparátus. De az alkotás öröme és szabadsága minden pillanatért kárpótol majd! Ezt megígérhetem!
Én hálás vagyok a sorsnak, hogy elindított ezen az úton, de még nagyon az elején vagyok, és remélem, hogy még sokáig tudok az ékszereim által kommunikálni a nőkkel, a világgal, és mindazokkal, akik meghallják az üzenetemet.

Amikor a múlt mellénk áll, és felemel lassan...

Hihetetlenül érdekes utazáson vagyok!!  Hiszen tudjátok, számomra az ékszerezés utazás.
Utazom saját koponyámban, saját koponyám körül, utazom a múltamban, emlékeimben, keresek, kotorászok, fájok, elmerülök a fájdalmas éveimben és győztesen mutatok fel egy-egy értékes ékszer-darabot, amit belőle hoztam össze.



Mellém állt a múlt, fogja a kezem, és gyógyítjuk egymást. Én gyógyítom magam, oldom a múlt sérelmeit és fájdalmait, ő meg fogja a kezem, és vezet. Darabról darabra, emlékről emlékre, könnycseppről könycseppre, mosolyról mosolyra. Lassan, figyelmesen, lábujjhegyen, mintha gyémántokon lépkednénk. Életem gyémántjai,  mestereim, a fájdalmak!
Vigyáz rám, vigyáz a kinyílt lelkemre, tudja, hogy sérülékenyebb vagyok, mint általában, tudja, hogy másodpercek alatt könnyekbe borulok, de ugyanígy mosolygok is már. Figyelek rá, mert éppen kivezet a sötétből!

Micsoda folyamat, micsoda fájdalmas folyamat rehabilitálni múltunkat, és mindenkit, aki annak részese volt valahogyan...
Legyetek türelmesek velem, én most ebben sétálok, és közbe alkotom újjá, elviselhetővé, értelmezhetővé  - ebből születnek a Fairytale ékszereim, mesék önmagamról, az életemről, múltamról.
Sétáljatok velem, ha van kedvetek, nem fogtok unatkozni!
Bár nem ígérem, hogy mindig vidám lesz és önfeledt az utazás...







Fairytale - amikor a vintage találkozik az emlékeinkkel

Fairytale - ez lett a neve a mostani kollekciómnak.
Nagyon egyszerű - ezek a nyakláncok, ékszerek mesélnek.
Történeteket hoznak a múltból, azokat a történeteket, amelyeket minden egyes beléjük épített kis gombocska, tárgyacska, díszecske megélt.
A régmúlt-közelmúlt meséjét, nagyanyáink életét, anyáink életét, nagyapánk kabát-gombjának a meséjét, apánk szivarvágójának a történetét. Szerelmes levelekbe zárt érzéseket és csalódásokat. Társadalmi berendezkedést, alá-fölé rendeltségi viszonyokat. Kultúrát. Szegénységet, gazdagságot. Vallást, szimbólumrendszert, hitet, hitvallást. Érdeklődési kört, nyelvismeretet. Mindent, amit a múlt hozhat nekünk, belőlünk, velünk...családjainkkal, ismerőseinkkel, teljes múltunkkal, bánatunkkal, gyökereinkkel, örömünkkel együtt.










Nosztalgikus, mert nosztalgikus hangulatban vagyok. Mit csináljak? Együtt lélegzem az ékszereimmel.
De bekapcsolódhat bárki, bármikor: LÉLEGEZZÜNK EGYÜTT! És jön a megkönnyebbülés, ha megoldottuk a megoldandókat.





Fairytale - Tündérmese-ékszerek a mesék birodalmából

Mi is az a Fairytale?

A legyűrhetetlen vonzalmam a régi csecsebecsék iránt, az emlékek és a kis értéktelen apróságok iránt, gyűjtőszenvedélyem és vadászszenvedélyem, amiről a jó édesanyám is tudna hosszan regélni, most vulkánként tőrt ki belőlem, és annak rendje és módja szerint ontom magamból a tündérmese-ékszereimet.

Imádom őket, beleszerettem minden egyes darabjába! Annyira megtaláltam önmagam ezeknek az alkotásában, hogy abba sem hagynám!

Gombok, ágak, régi, használhatatlan gyöngyök, utazásokról hazahozott kavicsok, levelek, könyvekből kitépett lapok, izék, kopott brossok, nagymamáktól örökölt kis bizbaszok, csetreszek, s mi minden, ami még tán jó lesz valamire: IDE VELÜK, szintetizálom, összerakom, kivágom, megszelidítem Neked!

Induljon a móka, rakjunk rendet az ékszeresdobozunkban, és az emlékeink között is!




Ha a múlt beszélni tudna... ugye? 





Nézzünk körül a világban újrahasznosítás témában!

Íme néhány példa, nem sok, de mégis mellbevágó!
 Mi minden elkészíthető papírból, petpalackból, biciklibelsőből, régi ékszerekből, textílből, alaplapokból, alkatrészekből, játékokból, kupakokból! Tényleg minden relatív, gyerekek!


















Újrahasznosítás: kell szemét vagy nem kell szemét a DIVAT világában?

Szeretem azt hinni, hogy az emberek meglátják a használt dolgokban a lehetőséget, és foglalkoznak azzal, hogy ez a lehetőség valósággá váljon. Szeretem azt hinni, miközben sajnos tudom, hogy a kényelem meg a túlhajszoltság, meg a nem megfelelő kommunikáció és információáramlás az ellenkezőjét váltja ki az emberekből. Tojnak rá, minden megy a kukába, nincs időnk ezzel foglalkozni, még mit ne!

Jogos ez is, de én nem így közelítem meg ezt a kérdést.
És miért nem? Mert volt szerencsém látni (Isten éltesse az információs szupersztrádát!), hogy emberek, mitöbb, hétköznapi emberek, miféle csodákkal állnak elő, és miféle csodákat alkotnak. Csak úgy!

Amikor az ember a szemétben, a kukába kihajított dolgokban megtalálja az értéket, ezzel önnön életét is felértékeli. Kiderül, hogy egy csomó minden, amiről azt gondoltuk, nem is a pénzen múlik, hanem puszta kreativitáson, leleményességen, spontaneitáson és bátorságon.

Ti mennyire vagytok bátrak?

Én sem olyan régóta, de vettem a bátorságot, hogy a "szemétbe nyúljak". Újságból pompomokat gyártunk a gyerekkel, játékokat, gyöngyöket, használt kartondobozokból díszcsomagolást, ruhákból játékokat, ékszereket, turkálóból ruhákat. És az örök szerelem: ékszerek!
Bemutatok most párat, de azzal az apró kis megjegyzéssel, hogy én az út elején vagyok. De próbálkozom, és izgatott vagyok. Íme a "Trash in fashion!" kollekcióm, azaz mire képes a pillepalack:















------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

És a Wikipédiáról egy kis infó: A szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon

Nálunk a hulladékgyűjtés még nem olyan elterjedt, mint a világ többi országában, például Dániában, Svédországban, ahol a hulladék 80-90%-át így dolgozzák fel. Ennek egyik oka az lehet, hogy Magyarországon viszonylag kevés a szelektív hulladékgyűjtő, továbbá kevésszer ürítik ki ezeket.A magyarországi szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas gyűjtőszigetek számáról nincsenek pontos adatok. Tudni lehet, hogy Nyíregyházán 151, Pécsett 170, Budapesten 900 a számuk, ami igen alacsony, mert ezer lakosonként egy gyűjtőszigetre lenne szükség legalább.Azoknak, akik szeretnének szelektíven hulladékot gyűjteni, segítséget jelenthetnek a hulladékudvarok, ahol a szelektíven válogatott újrahasznosítható és egyéb hulladékokat a lakosság ingyenesen el tudja helyezni.A szakasz címéhez tökéletesen illeszkedve megemlítendő még az a nem elhanyagolható információ is, hogy a kialakított szelektív hulladékgyűjtő szigeteket a lakosság igen nagy része állandó lomtalanító helynek tekinti, és mindenféle más módon kezelendő hulladék rendszertelen odahalmozásával teszi lehetetlenné az eredeti rendeltetésének megfelelő használatát. Érdemes megjegyezni, hogy még érdekesebb ez a probléma annak fényében, hogy hazánkban minden város önkormányzata rendszeresen tart lomtalanításokat, amikor a feleslegessé vált holmik szervezetten elszállításra kerülnek.