A legyűrhetetlen vonzalmam a régi csecsebecsék iránt, az emlékek és a kis értéktelen apróságok iránt, gyűjtőszenvedélyem és vadászszenvedélyem, amiről a jó édesanyám is tudna hosszan regélni, most vulkánként tőrt ki belőlem, és annak rendje és módja szerint ontom magamból a tündérmese-ékszereimet.
Imádom őket, beleszerettem minden egyes darabjába! Annyira megtaláltam önmagam ezeknek az alkotásában, hogy abba sem hagynám!
Gombok, ágak, régi, használhatatlan gyöngyök, utazásokról hazahozott kavicsok, levelek, könyvekből kitépett lapok, izék, kopott brossok, nagymamáktól örökölt kis bizbaszok, csetreszek, s mi minden, ami még tán jó lesz valamire: IDE VELÜK, szintetizálom, összerakom, kivágom, megszelidítem Neked!
Induljon a móka, rakjunk rendet az ékszeresdobozunkban, és az emlékeink között is!
Ha a múlt beszélni tudna... ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése