Azon gondolkodtam el tegnap, hogy számomra az ékszerkészítés legalább akkora élmény és izgalom, mint a konyhai művészkedés, főzés, sütés. És úgy készítem az ékszereket, ahogyan főzök! Kinyitom a hűtőt, megnézem mi van benne használható, majd hirtelen csikorogni kezdenek a kerekek, és pillanatok alatt kidob valamit a gép, ami elkészülhet a meglévő hozzávalókból. Nagyon-nagyon ritkán nyúlok mellé, a család még nem nagyon panaszkodott!
Így vagyok az ékszerekkel is! Spontán kreativitás, Csíkszentmihályi terminológiájával élve így születik meg a flow-élmény! Ami van, az van, abból rakom össze a kis szépségeimet.
Nem mondom, néha nagyobb rákészüléssel, hosszasabb tervezéssel talán precízebb, vagy jobban megtervezett ékszer készülne, de hiányolnám belőle a spontaneitást, hiányolnám belőle az az örömöt, amit a megihletett pillanat ad. Tehát sok mindent hiányolnék, és talán az a kis plussz is hiányozna belőle, amitől ezek az ékszerek amolyan "zitacsekesek", amitől felismerhető vagyok valamelyik kurfliban, tekerésben, antiszimetriában.
Szeretem megélni és kiélni a pillanatot alkotás közben, szeretem látni, ahogy gyöngyről gyöngyre, tekerésről tekerésre formát ölt kezeim között egy-egy ékszer, mint ahogy az életben sem tudunk majdnem semmit előre tervezni, de a dolgok jönnek, áramlanak az életünkbe, csak engedni kell! Hogy jó vagy rossz dolgok, ki mondhatja meg előre, a lényeg hogy történik! És ha még szerencsénk is van, akár az életben, az ékszerkészítésben is, néha megtörténik a csoda! És azokért a pillanatokért érdemes élni, nemdebár??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése