Bárcsak igaz volna amit a címben írtam: a pihenést nem nagyon ismerem mostanság, de legalább izgalmas helyeken nem pihenünk, és azért ebben van valami nagyon különleges!
A horvát tengerpartot nekifutásból elértük, és az a néhány nap, amit lent töltöttünk, csodás volt. Itthon éppen a fűtést kapcsoltátok be, amikor mi a napsütötte tengerparton (na jó, kicsit kavicsos volt) feküdtünk, de persze ez sem teljesen igaz, én a gyerekem után rohangáltam folyton. Akinek van, tudja miről beszélek! De még így is fantasztikus! Bronzbőr elmaradt az idén, bár még van időm bepótolni, de a sós, friss levegőt beszippantottuk, a píneák illatára aludtunk el, és rengeteg halat, tintahalat ettünk sülve-főve.
Van romantikája a tengerparton elköltött ebédeknek, a friss szellőnek, ahogy átsuhan a szabadtéri éttermen, a friss halak látványának, a kagylók és midenféle tengeri müttymüttyök látványának a halászhálókban... A naplementéknek, a szentjánosbogaraknak, a tengercsobogásnak, a végtelen mélységnek, a csendnek, amitől egy városlakó elsőre megrémül, mert nem érti, mi lehet az a fura dolog, amit nem hall... Nem kell már kihagyni , és nem kell vagyonokat elkölteni, a tenger immáron elérhető és élvezhető, ne habozzatok, tengerezzetek, pancsoljatok, pihenjetek, élvezzétek az életet!
Mert az inspiráció ebből is fakad, meg mindazokból az apróságokból, amik eltérnek a mi kultúránktól, színek, formák, szokások, díszítési trükkök, öltözködés, dizájn, stílus és még mi minden, amit meg lehet figyelni, élvezni, majd fejben szépen elraktározni, hazahozni, és újrafogalmazni a magunk nyelvén, a magunk eszközeivel, a mi mondanivalónkkal. És ebből újabb ékszerek születnek nekem, neked, nekünk, hogy örömünket leljük bennük. Mert hiszen ezért csinálom az egészet!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése