Tavaszra várva

Úgy várunk a tavaszra, mint egy falat kenyérre, és ez a fránya, imitt-amott megmutogatja magát nekünk, és aztán ismét eltűnik.
Most is esik valami, és közben már mindannyian agyonfagyunk, mert tavaszra öltözünk, a tavasznak öltözünk, de bár érezzük az illatát, bizony még megcsíp a tél itt maradt hidege. Hagynánk már a jó öreg telet menni... MENJ!
"Majd tán holnaptól!" - mondogatjuk, de tegnap is ezt mondtam, meg azelőtt, meg azelőtt...a tavasz az ilyen, várjuk, mint Godot-t, de nem jön ő már sohasem...hanem majd csak egyszer beelőzi őt a nyár, és itt a strandpapucs-szezon.
Kár, pedig még vannak szép tavaszi emlékeink, öröm, vidámság, szerelmek, kirándulások, nevetések, a frissesség és az öröm szezonja. És mostanában elkerül bennünket.

Ez a medál kicsit a tavaszi hangulatot jött pótolni, behozni, feleleveníteni életünkbe! Friss, tiszta színek, szép formák - egy gyönyörű, csicsergő lányon, asszonyon szeretném már látni!

Mert azért jön az a tavasz!