Csak azért tudok ilyen bátran írni erről, bár még most is összeszorul a szívem, mert most valami teljesen más történik. Mióta kis Félix úgy döntött, hogy én leszek az édesanyja, azóta nagyot fordult a világ. Az ő kedvéért minden máshogyan történik. Lelassult az életem, rá tudok csodálkozni a világ csipp-csupp kis apró szépségeire, észreveszem az apró kis jeleket, szeretném, hogy megérintse őt a karácsony misztériuma. És rajta keresztül valahogy én is érintett leszek...apró kis csodák...
A hétvégénk nagyon nagy békében és nyugalomban telt. Alkottunk. Hála Istennek Félix kreativitása és alkotókedve az enyémmel vetekedik, így tök könnyű egymást rávennünk az ilyen közös játékokra. Pom-pomokat készítettünk papírból, majd arra kért, hogy csináljunk vonatot, így azt is csináltunk. Újságpapírból. Sok mindent készítünk újságból, inspirál, hogy mit lehet belőle kihozni.
Délután meglátogattuk a Mikulásgyárat is, és Félix összepakolta néhány játékát, amit oda is adott, nagyon boldogan, mert akkora nagy szíve van a drágámnak. Ribizlibohócot néztük, körtöskalácsot ettünk, sétáltunk, készülődtünk, ebédkor meggyújtottuk a harmadik gyertyát is az adventi koszorúnkon. Semmiségek!
Nyugalom van, boldogság van, béke van. Várakozás van. Várjuk a Kis Jézust. Várjuk az angyalkákat. És persze a nagy LEGO-s doboz! Ezek így jól megférnek egymás mellet.
Zenét hallgatunk, finom zenéket. Előkotortam a King Singerst, de imádom a gregorián kórusokat is. Egy kis Leonard Cohen, egy kis Sade (így a koncert után, melegében), egy kis Tracy Chapman, Katie Melua és ami még előkerül az elásott dobozokból... szeretünk zenét hallgatni, alkotni, várni a Karácsonyt, és lépésről lépésre, észrevétlenül közelebb kerülünk egymáshoz is, mert ez egy ilyen út. Tele természetességgel és spontaneitással. Csak el ne feledjük kinyitni a szívünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése