Gyönyörűen felújították a Kopaszi-gátat, és ahogy azt kávézgatás közben megfigyeltem, többnyire afféle család-központú hely lett az egykor kultikusnak számító buli-központ. Miután annak a generációnak a picinyei csetlenek-botlanak ma, akik anno nem kevés élményt gyűjtöttek be itt, a régi WB helyén, úgy érzem, van értelme ennek az egybeesésnek. Mert, miközben csemetéinket figyeljük félig párás tekintettel, néha-néha elkalandoznak a gondolataink azon idők felé, amikor még mi, fiatal, lázadó vagy nem lázadó, bulizós ifjak, itt töltöttük el szabadidőnk nagy részét koncerteken, bulikon, barátokkal, társaságban, élményeket, szerelmeket, kalandokat gyűjtve, keresve valamit, amit mára talán már meg is találtunk.
És az idő elmúlik, de ezek az élmények megmaradnak nekünk, és biztos vagyok benne, hogy még öregen, ráncosan és szenilisen is emlékezni fogok arra, ami egykor itt történt, és remélem a barátaim is emlékezni fognak, mert úgy könnyebb röhögni ezeken a közös élményeken.
Ti is jártatok itt anno, nemdebár?
Hétvégén mi is meglegeltettük a legkisebbet, és közben néhány dunakavics is becsúszott a zsebünkbe, mert olyan jó kavicsot gyűjtögetni. Pláne, ha még emlék is kapcsolható hozzájuk.
Hát íme, az én Kopaszi-gát emlékművem, ékszerben megfogalmazva:
Tehát néhány dunakavics a zsebből, és megszületik egy ilyen szuper bulis karkötő.
Rock'n'Roll!!!!
A karkötő alapja rézből készült, horgolva, szőve, fonva és hajlítva, majd a végén jól beantikolva, utánacsiszolva, hogy jobban kiemelje a részleteket.
És ez tényleg semmi, csak sima dunakavicsok!
És, hogy felcsigázzam a kedélyeket, egy nyaklánc is készül a karkötőhöz, hasonló stílusban, szóval nagggyon durva!
Te mit tudsz készíteni egy kavicsból?
